Remélhetőleg mára mindenki túltette már magát azon, hogy ezt az Eb-t se fogjuk megnyerni. Ilyen az élet, magabiztosan hoztuk a pocsék védekezést és most mákunk se volt, emiatt senkit nem kell, hogy elragadjon a búbánat (azért is kell ezt hangsúlyozni, mert Svédországban őrületesen magas az öngyilkosságok aránya, a 30. legdurvább a világon, majdnem a fele a magyarokénak, szóval tényleg nyugi-bugi).

Az ominózus meccsről sokáig hozsannázott mindenki, csak azt felejtik el, hogy az első félidő kb. annyira vitte fel a drukkerek pulzusát, mint ez:

A második etapban végre értelmezhetően támadtunk, és az angol csatárok is annyira voltak potensek a kapunk előtt, mintha Elton John lassúzott volna II. Erzsébettel. Persze végül most se sikerült két embernek megfogni egy 40 méteres indítás után egy épp arra kocogó formát, de ezt be lehetett tudni a szokásosnak.  Ettől még nyugodtan megverhettük volna a nyuggereket, de arra nem voltunk felkészülve hogy a meccs végére hozzák be az egyetlen gólveszélyes emberüket. Anélkül, hogy túlságosan feltépnénk a sebeket, annyit azért el lehet mondani, hogy lövést nem úgy érdemes blokkolni, hogy hatan villámgyorsan libasorba állnak, egy embernek is bőven elég lett volna odalépni, ha valakinek eszébe jut 10 mp-el előbb, hogy szöglet után egy kipattanó sem elképzelhetetlen.

A harmadik gólt meg azóta is tömjénezik, mondjuk a bosnyák téri betonon tizenöt éve óránként van három ilyen és a sport büfében az ilyet úgy írnák le az ott szakkommentáló alkeszek, hogy esés közben begyötörte. Nekünk az a kellemetlenebb, ahogy Walcott begyalogolt a tizenhatoson belülre, az addig egyébként elviselhetően játszó Olsson annyit igazán megtehetett volna, hogy megpróbál imitálni egy óvatos becsúszást, hogy az ötös vonalára ne lehessen beadni. Mindegy most már, Walcott teljesítményét egyébként elismerjük, nagyon ügyes fiú volt meg minden, ajándékot is küldünk neki:

Szóval ez most nem jött össze, de nincs dráma, a vébéig még kinevelhetünk egy teljesen új hátvédsort. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy muszáj lesz. Persze lesz még egy meccsünk Algéria ellen, de kiugróan hangzatos nyilatkozatok kellenének ahhoz, hogy elhiggyük, hogy komolyan lesz véve. Süt a nap, itt nyár, porhintés az egész. Azt meg talán mondani se kell, hogy a valódi szurkolóknak csak egy egészen kis csoportja nincs hozzászokva, hogy a szaros csapata nem képes egy meccset se nyerni. Mondjuk azért srácok, ha igazán meg akartok minket lepni, akkor holnap még megcsaphatnátok a beduinokat.