Egyet aludva a meccsre azért megérdemelnek a fiúk egy higgadtabb értékelést is. Tehát: az első félidő legalábbis szánalmas volt, ilyen rosszul még egyszer biztosan nem fogunk játszani az Eb-n. Gyors és kegyetlen kontrákkal akartunk talán operálni, de össze-vissza ívelgettünk, hátha befutja Rosenberg vagy Ibra.  Ibra még csak-csak begyűjtött pár labdát, de Rosenbergről elég annyi, hogy a legtöbbször annyira ötlete sem volt hogy mit keres itt, mint jobbikos képviselőnek az Európai Parlamentben. Volt egy kapufánk, de az mondjuk durva lett volna, ha bemegy, rajta volt az a zavaros tekintetű kozák kapus.

A második félidőre egy némileg frissebb Svédország állt ki, meg is lett az eredménye, egy gyors Larsson - Källström - Zlatan és mentünk is egy nullára. De hiába kezdte legalább minimálisan összeszedni magát a középpálya, ha a védelem még az első félidei teljesítményét is alulmúlta. Egy halhatatlan bicskeibercis fordulattal élve: pont rosszkor kaptuk az első gólt. De ha azt nézzük, hogy hárman voltak a már rég nem szellőléptű Sevcsenkora, és mégis töküresen fejelhetett, akkor végül is megérdemelt.

Mint ahogy a második is, ahol az biztosan nem az volt a terv, hogy a kétméteres védők helyett Ibrának kell fognia az ellenfél legjobb csatárát is. Lustig meg talán most fogta csak fel, hogy szögleteknél nem azért állítják mindig a kapufa mellé, mert egyébként baromira útban van, hanem hogy ott ne menjen át labda. Az lehet még reménykeltő, hogy Elmander és Wilhelmsson beállása után focizni is elkezdtünk egy negyed óráig, de a végén nem volt szerencsénk.

Remélhetőleg ez a meccs olyan lesz, mint a szuri a hétéves Eliasnak, fáj-fáj, de összeszedhetjük magunkat tőle. Elég trágya helyzetbe lavíroztuk magunkat, de most már egy picit sem lehet szerencsétlenkedni. És bár komoly formajavulás kell a továbbjutáshoz, ezeket az angolokat megverni egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, és utána máris jobb hangulatban készülhetünk a sorsdöntő meccsre. Az meg nem tudom feltűnt-e mindenkinek, de Lustig egyre jobban szeretne hasonlítani Güntherre, a lírai mélységeket kevésbé erőltető svéd táncdalénekesre. Az biztos, hogy angol csatárok ellen jóval keményebb ding-ding-dongra lesz szüksége mint most. De ez minden játékosunknak szólhat.