Az lenne az igazán kurva jó, hogyha Hamrén többet nem álmodna meg fantasztikus újításokat, és azt játszanánk, ami működik. Rosenberg igazán ügyesen védekezett a kezdőkörnél, és csomószor fejeket is vágott, amivel biztosan meglágyította a sporit, de az igazán menő csapatoknál a csatárok meccsenként legalább egyszer gólveszélyesek. Nem szívesen fogalmaznék durván, de azért cserecsatár baszki, mert szarabb, mint bármelyik másik.  Onnantól lettünk gólveszélyesek, hogy visszaült arra a helyre, amit neki kellett volna melegen tartani.

Az meg a másik, hogy ha Granqvist véglegesen rászokik arra, hogy tízből hétszer üresen hagyja azt a csatárt, akit elvileg ő fog, akkor ötöt kapunk a franciáktól. Legalább Zlatan jól játszott, ráadásul az egyik havernőm azt mondta, hogy szép, őszinte szemei vannak. Kicsit olyan ez, mintha XVI. Benedeknek meg fickós kiállása lenne, persze én ezt nem tudhatom.

Mindenesetre sokáig rágódni nem érdemes ezen, gratulálunk a tepsiarcú csávóknak akik elpicsáztak minket, és fel kell készülni az univerzum leggyengébb angol válogatottja ellen. Persze úgy is lehetne mondani, hogy Joe Hart ellen. Addig meg senki ne romkertezzen, üzeni nekünk a svéd előadóművész.